night fever

Ez egy klafányos este volt. De megint haladjunk csak szép sorjában. Mint tudjuk, luxusszálloda, így a reggeli teljesen oké volt. Reggeli után felkerestük egy újabb beszállítónkat. Elájultam, micsoda különbségek vannak. Ez egy abszolút profi gyár volt, profi berendezésekkel, gépekkel, végre úgy éreztem, itt van keresnivalónk. Ők hívtak meg ebédre egy exkluzív étterembe. Büszke vagyok magamra, ugyanis végre ettem. Kezdek megbarátkozni a szagokkal, ízekkel, szokásokkal. Egy óriási hibát viszont elkövettem. Az előcsarnokban ki volt állítva az összes szerencsétlen tengeri csoda, ami feltálalásra várt. Én odamentem csodáskodni, amiből kínai partnerünk azt szűrte le, hogy odavagyunk a tengeri herkentyűktől. Szóval rendelt egy olyan menüt (Kínában ugye legalább 10 fogásról beszélünk), ami szinte csak tengeri ismeretlenségeket tartalmazott. Azt hittem, lefordulok a székről. De el kell mondjam, igazi fejlődést mutatok, hiszen már megettem a rákot, a kagylót, a halat. Volt pekingi kacsa is. Nem estem tőle hanyatt. Pirosra pirítják a kacsát, valami überédes mézes ropogós bevonata lesz, majd leszeletelik a bőrét. Otthon sem eszem baromfibőrt. Majdnem könnyekben törtem ki, hogy oké, hogy nálatok ez a legnemesebb része, de én inkább a húst enném...
Szóval nem győzött meg. De ettem dim sumot, meg valami lábvíz levest, meg bűncsípős marhacarpaccio-t (az ízlett legjobban), meg számomra totálisan ismeretlen, és azóta sem tisztázott dolgokat. Viszont nem vállaltam be a medúzát, a polipot, és mindenféle, állítólag rendkívül drága, nyers halat. (Volt köztük sárga is, meg bordó is. Nem vicc.) Utólag kiderült, hogy jobb is, mert főnököm ma este hamarabb távozni kényszerült gyötrő gyomorfájás miatt. Még jó, hogy vettem a Duty free-ben Underberget, attól biztos jobban lesz. Cserében adott kölcsön 100 jüant, ami mondanom sem kell, nem melegedett meg a zsebemben.:) Ebéd után egy másik beszállítóhoz mentünk. Helyes, tiszta, rendes cég, főként a svájci óraiparnak szállít fémmegmunkált elemeket. A tulaj hongkongi, ahol egy darab földnek csillagászati ára van. Komplett családok laknak 30 négyzetméteres lakásokban. Szóval a legnagyobb büszkesége a kínai gyár területén található hobbikertje volt, tele zöldséggel, gyümölccsel és tyúkokkal, kacsákkal, galambokkal. Míg otthon ez totál természetes, addig itt megmosolyogtató, hogy kuriózumként mutogatják. De aranyosak, értelmesek, vendégszeretőek voltak. Volt ma délután egy óriási felhőszakadás, térdig állt a víz mindenhol, hatalmas dugók alakultak ki, karambol karambol hátán, de mi ismét megúsztuk. Alig egy óra alatt eltűnt a víz, újra száraz volt minden. A vacsorát a hotelban töltöttük, Irenán kívül mindannyian pizzát rendeltünk. Végre hasonló volt az íze, min az otthoninak. Vacsora után a hotel bárjában fogyasztottunk tovább, majd miután a férfiak is elmentek aludni, német kolléganőmmel úgy döntöttünk, megnézzük a hotel diszkóját. Afroamerikai csapat élőben adta elő a legnagyobb slágereket, igazán latinos, táncolható dallamokkal. Épp kimondtam, hogy akarom a Let's get loud-ot és mintha meghallották volna, az következett. Néhány Margarita meghozta a hangulatunkat (csakúgy, mint Carrie-éknek a Szex és New York-ban), jót táncoltunk (az egyik zenész lejött hozzánk bemutatkozni, aranyos volt). Kár, hogy a holnapi program miatt nem maradhattunk tovább. A kínai nők nagyon szépek, ápoltak, baromi trendi a frizurájuk, a ruhájuk, cipőjük, és ami meglepett, jól táncolnak. Tudnak bulizni és élvezik a partit. Az európai üzletemberek csokorban lógnak a bárpultnál egy kellemes este reményében. Egyébként a hotel alkamazottai rendkívül előzékenyek, udvariasak, és mosolygósak. Az embernek boldogságérzete támad rájuk nézve.
Itt most éjjel egy van, mindjárt kelek, szóval lefekszem aludni. Tegnap háromkor még az órámat néztem. Olyan hangos a szobában a klíma, én meg olyan béna vagyok, hogy nem tudtam kikapcsolni, így a takarót a fejemre húzva voltam kénytelen elaludni. Most már tudom, hol kell kikapcsolni. Meg táncoltam is. Szóval lesz alvás. Holnap megyünk Shanghai-ba, onnan folytatom.