2008. szeptember 29., hétfő

Night fever II.

Este aztán nagy elánnal készülődtünk és elindultunk, hogy meghódítsuk a hongkongi éjszakát. Bemetróztunk a központba. Alig indultunk útnak, máris egy multi-kulturális farsangi kavalkád kellős közepében voltunk. Európa buliszigeteit tudnám ehhez hasonlítani. (Vagy a Rio de Janero-i karnevált piciben, bár ott még nem jártam.) Fülledt éjszaka, millió ember, rengeteg országból, rengeteg nyelven, hangos zene, bárok, fények, mámor, vidámság, parti. És mindenki nyitott és örül a másiknak és kérdi, honnan jött. Mi magunk is egy multi-kulti elegy voltunk, egy hongkongi, egy német és egy magyar. Szeltük keresztül-kasul az utcákat, az őrült hömpölygő forgatag közepén, örülve, hogy részesei lehetünk ennek a spontán ünneplésnek. Akkora volt bárokból a választék, hogy nagy megilletődöttségünkben azt sem tudtuk, hová üljünk be. Így aztán egy angol pubban táncoltunk egyet az Obladi Obladára, majd egy másikban ugráltunk a Jump-ra, és így tovább, míg nem el nem értünk egy latin bárhoz. Na mit gondoltok? Hát persze, hogy innen tovább egy tapodtat sem! Mojito night volt, bár nem igazán tudom, hogy ez mit takart, mert volt, hogy egyet fizettünk és kettőt kaptunk, volt, hogy nem fizettünk és kaptunk :), de volt, hogy egyet fizettünk és egyet kaptunk. Szóval elég sajátosan értelmezik. Mindegy, a lényeg, hogy táncoltunk egy nagyot bessame, bessame mucho-ra és társaira, és láttuk, hogy ez az a zene, ami összehoz öreget és fiatalt, írt, németet, hongkongit, meg magyart. (Atya ég, ez rímel! Verses kötetbe kezdek!) Volt mit nézni. Egy madridi óriásplakátról lelépett egy überjóképű pasas, érkezett öltönyben, aztán átöltözött farmerba - nem előttünk, bár nem bántuk volna :) - , fehér ing maradt, csak kigombolt néhány gombot és egy ital után olyan profi táncba (amolyan Dirty Dancing II.-be) kezdett egy hongkongi dunnyuskával (!), hogy ha egész éjjel fel nem állok az asztaltól, csak nézem őket táncolni, már akkor is elégedetten távozom. Persze nem így történt, mert azért mi is táncoltunk. Édes volt, ahogy német kolléganőm tanította a hongkongit különböző csípőmozdulatokra.:) Aztán hajnalban hazataxiztunk, aludtunk néhány órát és ismét felkerekedtünk, hiszen nem aludni jöttünk.

Nincsenek megjegyzések: