Tegnap megérkeztünk Hongkongba. Magunk mögött hagytuk Kínát, beleértve Zhuhait, Shenzent, Shanghait, Chengdut. Itt tartózkodásom első fázisa ezzel lezárult, hiszen túl vagyunk a gyárlátogatásokon. Ketten maradtunk, német kolléganőm, Katrin és én. A többiek hazarepültek már. Érdekes volt az elmúlt két hét, Kína sok meglepetéssel szolgál, egész más világ. De talán sikerült valamifajta képet adnom róla. Itt Hongkongban olyan, mintha nyugaton lennénk (szoktuk volt mondani). A hotel szuper, a szoba nagyon kellemes, az ágy olyan hatalmas, és olyan vastag a betétje, hogy tegnap, miután becsuktam magam mögött az ajtót és lerúgtam a cipőmet, azzal kezdtem, hogy nekifutásból egy hasast ugrottam, és beleástam magam a párnarengetegbe. Szívem szerint ki sem másztam volna, de a koffer sírva könyörgött, hogy pakoljam ki, és a gyomrom is, hogy töltsem meg. Szóval miután szépen berendezkedtem a szobámban, Katrinnal útnak indultunk a hotelból közvetlenül elérhető bevásárló központba. Szerintem, aki tegnap látott, azt gondolhatta, hogy az európai nyitott szájjal tud csak létezni, mert nekem, amikor beléptünk leesett az állam, és csak akkor csuktam be újra a szám, amikor tele volt hamburgerrel.:) (Ellentétben a kínaiakkal, mert nekik evés közben folyton nyitva van, csámcsognak, szürcsölnek, és ha még beszélnek is, akkor aztán repked minden százfelé.) Butikok, csilli-villi éttermek, cukrászdák, szalonok, mozik végtelensége. Számtalan sok üzlet, számolatlan sok emberrel. Olyan divatosan öltözködnek, hogy egész Európa elbújhat mögöttük. És most nem a felső tízezerre, hanem az utca emberére gondolok. Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon ki veszi fel a kifutókon látható modelleket. Most már tudom. Hihetetlen bátrak, és magabiztosan viselik a legőrültebb cuccokat. Ők is szépek, ápoltak, fiatalosak, finom sminkkel, csodaszép bőrrel, csakúgy, mint a kínaiak, de még trendibbek. (Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy igazságtalan a Teremtő, mert a hajukon kívül, ami rendkívül dús és csillogó, sehol nem látni egyetlen szőrszálat sem. És a narancsról is csak a gyümölcs jut eszükbe!)
Viszont ami több mint furcsa, az az, hogy akár mennyire keresem a szemeimmel a jóképű ázsiai férfit, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy még nem jött szembe velem. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy hogy születnek ezek a gyönyörű nők, ha nincs egy megfelelő kinézetű hím sem.
Árak, na azok vannak! Biztos jól keresnek a hongkongiak, ha így tudnak megjelenni. Egy-két butikba bevágódtunk, de velem együtt Katrin is hamar távozott, látva, hogy egy farmer 200 euró…
Megcéloztunk egy McDonald’s-t, mert egyrészt túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy kitaláljuk, a helyi éttermek mit is kínálnak, másrészt amióta itt vagyunk, voltunk már néhány amerikai étteremláncban, de szegény meki eddig kimaradt. Bődületesen olcsó (valszeg egyébként nem élne meg Kínában), egy Big Mac menü kicsit több mint két euró. Megfigyelő pozícióban, egymás mellett foglaltunk helyet. Volt mit nézni. Ez a fiatalok randizó helye, a legszerelmesebb szavak McChicken és McFish szendvicsek, sültkrumpli és kóla társaságában hangzanak el. (Nem mintha egyet is megértettem volna közülük.) Katrin megjegyezte, hogy ha a fiatalok ezeken a gyorsétterem láncokon nőnek fel, akkor Ázsiában is megjelenik az első elhízott generáció. Viszont nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek is beülnek ezekbe az éttermekbe. Igaz, nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy ez a fajta kaja számukra ismeretlen. Tegnap például egy ötvenes nő ette mély meggyőződéssel úgy a hamburgerét, hogy minden falat előtt megkente epres fagyival. Nem látszott rajta, hogy valami nem stimmel. :) Láthatóan odavannak mindenért, ami, ahogy ők mondják, Western Style. Őrületes gyorsasággal gyűrűzik be minden az életükbe és most főként Kínáról beszélek, nem Hongkongról, hiszen itt ez már régóta adott. Ikea, Auchan, Burger King, minden, de minden létezik itt is. Sőt, millió márka, amit én még otthon nem is láttam. És én még attól féltem, hogy éhen halok. A reptéren több európait, és amerikait láttam, mint ázsiait. A világ imádja Hongkongot és én sem leszek ezzel másként.
2008. szeptember 26., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Egy kicsit lemaradt az írással Mrs. Grant!! Kiváncsian várjuk az újabb bejegyzéseket! Ch.
Megjegyzés küldése