Hétvége Shanghaiban (szeptember 20., szombat)

Ma nincs sok kedvem írni. Mivel azonban hatig fizetem az internetet, kihasználom most az időt rá. Ma reggel mindenki aludhatott sokáig, csak fél tízkor mentünk le reggelizni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki aludt is, mert én hajnali kettő után kerültem ágyba, aztán még olvastam, ma meg már 8:30-kor ébresztett a telefonom. Reggeli után taxiba vágtuk magunkat és elmentünk megnézni egy kínai kertet, bonszaiokkal, sziklákkal, vízesésekkel, és tradicionális kínai építészettel. Nekem kicsit olyan szagú volt, mint amikor Hortobágyon beadják a turistának, hogy a magyar még mindig pásztorkodik, amolyan betyárosan, állva lovagol 5 lovon egyszerre, és a tanyáján se vezetékes víz, se villany nincs. De azért érdekes volt.

Aztán bekavarodtunk arra az utcára, ahol üzlet hátán üzlet, és minden kínai hangosan kínálja az összes portékáját.

Alkudni nem hogy lehet, hanem muszáj. Az első tapasztalatom elég gyengécske mutatvány volt: egy mikrofont vettem 58 jüan helyett húszért. Nekem ezt szoknom kell, nem stílusom az egyezkedés. Német kollégáinknak nagyon ment, nem keveset vásároltak, én inkább csak nézegettem. Majd belejövök ebbe is, mint az evésbe.

Aztán taxival lementünk a folyóhoz, és a két partján sorakozó felhőkarcolókhoz.


Fotóztunk, majd beültünk egy teraszos kávézóba, ahonnan szintén élveztük a kilátást. Hamarosan azonban feltámadt a szél, dörgött, villámlott, majd teljesen besötétedett és leszakadt az ég. Bőrig áztunk, amíg egy leintett taxihoz odarohantunk. De vicces volt. Az eső miatt kénytelenek voltunk Shanghai-i városnézésünket felfüggeszteni, így visszajöttünk a hotelba.

Talán írtam már, mennyire édesek a kínai bébik. Elolvadok tőlük, lehet, hogy kéne egyet hazavinnem...


Tündériek, mosolygósak, husikásak. A legjobban a gatyójuk tetszik, egy kis pamut nadrág, ami középen ki van vágva. Pelus nincs, ha bármi adódik, csak le kell guggolni és kész.:)



Hát nem haláli?












Ma töltöttem először fel képeket, remélem eztán is lesz rá módom. És ha időm engedi, az eddigi beszámolókhoz is majd szúrok be néhányat.

C-I-A-nak üzenem, tegnap olvastam a blogot, minden szót élveztem, jókat mosolyogtam rajtatok, mint mindig. Sajnálom, hogy nem lehettem ott az óvóhelyen. Adrey, még egyszer boldog névnapot!

Ancsapajtás, békaprojekt beindult, ma csak ezzel voltam elfoglalva, de miután megtudták az árusok, hogy szerencsehozó szuvenírt keresek, már a bolti wc balkáni kerámialapját is eladták volna, mert BRINGZ LÁKK. Szóval aztán nem vettem semmit, mert gyanús volt, hogy a sok kacat között nem volt egy szerencsét nem hozó sem...