Hurra, der Zirkus kommt...

Nehogy megszokjam az otthoni friss levegőt, és esetleg tovább csodáljam az ősz szépségeit, hamar elküldtek újra otthonról. Most nem a világ másik végére, csak Európa közepére, a németországi Nyúlházára. (Csak bennfenteseknek mond valamit a név. De amíg az én írói álnevem egyszerű fordítással megfejthető, ezzel is bizonyítva őrült fantáziánkat, amivel ezt négy barátnőnek sikerült megszülnie, addig a település valódi nevének felfedésére a fordítás nem megoldás.) Nem ígérem, hogy ez a két hetem ugyanolyan kalandosra sikerül, mint a Kínában töltött hat, mindenesetre megpróbálok beszámolni az itteni történésekről is.

Új bőröndöm, a hong kongi szerzemény rögtön ideúton tönkrement, ennek igazán örültem.
Egy apartmanlakást nyertem erre a két hétre, ami annyira lakályos, hogy szinte könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Leginkább az az "eridj neki" zöld képkeret és az ugyanolyan színű ágykeret és nyílászárók (fő a harmónia) nyerték el a tetszésem. A következő örömhullám akkor söpört végig rajtam, amikor a fürdőszobában törölközőn kívül nem találtam se szappant, sem tusfürdőt, vagy sampont. Jelentettem a háziúrnak a problémát, mire ő végtelen kedvességgel átnyújtott egy flakon sampont. Azt úgy mindenre. Öt az egyben.
De cserében nem kaptam velkámsört, pedig igazán jól esett volna. Úgy látszik az apartmanhoz low cost-os ellátás párosul. Aztán arról is felvilágosított, hogy reggeli csak hétfőtől péntekig van. Valszeg a németek hétvégi reggeleken nem éhesek...
Egyetlen pici ágyam van, de a konyhában poroszos rend szerint mindenből kettő van, értsd tányér, pohár, evőeszköz, lábos. Azért elgondolkodtató a logika.
Érkezéskor megörültem kollegáimnak, ők pótolták az elmaradt velkámsört, meg a hiányzó számítógépes ismereteimet, merthogy az IT-s kolléga azonnal kapta a feladatot, miszerint a laptopra internetet kell varázsolni.
Másnap aztán kaptam német kollegáimtól UMTS kártyát, meg hozzá való laptopot is, mert feltételezték, hogy ha az, amit hoztam, négy kilós, akkor ahhoz nem jó ez az izé.
Gondoltam, a háziúr majd biztos azt hiszi a két laptopot látva, hogy minimum rendszergazdaasszony vagyok.:)
Azóta rájöttem, hogy a háziúr nem gondol semmit, mert amióta betettem ide a lábam, itt nem volt sem takarítás, sem törölközőcsere, sem kukaürítés, semmi. Ez a csináld magad szekció. Egy másik kollégám említette, hogy örüljek, hogy meleg van, neki ugyanis annak idején fűtés sem volt.
Viszont nem mondhatnám, hogy magányos vagyok, mert vannak pókocskák, meg porcicák is.