Fasnet

Múlt hétfőn este Katrinhoz mentünk Bauer sucht Frau-t nézni. Kultsorozat itt, én annyira nem ájultam el tőle, de ugye minden nemzetnek megvannak a maga médiahősei, újabban celebjei, nekik Heinrich, nekünk Pákó. Nem tudom, ki járt jobban.
Kedden volt 11.11. Ezen a napon Nyúlházán ünnepélyesen megnyitják a farsangi szezont. Minden évben 11 óra 11 perc 11 másodperckor pezsgőt bontanak és fánkot esznek, most is így történt. Már az irodában megkezdődött a mulatság. Este Katrin főnökének meghívására ünnepelni mentünk a helyi sportcsarnokba. Körülbelül olyan, mint egy otthoni farsangi műsor, csak nagyobb szabású, jóval komolyabb jelmezekkel, mert itt van rá pénz. Volt vacsora, zene is és rengeteg fellépő. Mindenki ismert mindenkit, igazi örömünnepnek tűnt, a farsangi felvonuláson kívül talán a legjobb alkalom arra, hogy összegyűljön a falu apraja-nagyja. Fel voltak dobva, énekeltek amolyan bajorosan (bár ezen megjegyzésemet Schwabenlandban biztos sértésnek vennék) összekapaszkodva, hol ülve, hol állva, hol pedig ugrálva. Sok volt a helyi témájú stand up comedy, amin rajtam kívül mindenki hatalmasakat nevetett, de én, aki nem ismertem a kifigurázott alakokat, nem tudtam olyan jól szórakozni rajta. Meg aztán volt, hogy úgy istenigazából nekikezdtek svábul beszélni, na kérem, ember legyen a talpán, aki abból minden szót ért. Viszont volt egy Vocal Total nevű acapella formáció, egyenesen Nyúlházáról, akik egyedül elvitték az egész estét. Beöltöztek, mókáztak, énekeltek és elvarázsoltak mindenkit. Egy Feinschmecker liba is van köztünk, neki (többiek ugorjanak) ajánlom figyelmébe: Mir im Süden (sajnos nem találtam You tube-on a Vocal Total verziót, cserében ez viszont az eredeti)

Jól éreztem magam, éjfél volt, mire hazaértem.
Szerda délután Metzingenbe, egy nagy Outletbe mentünk vásárolni. Jött Andreas, felesége Piri, Katrin és én. Vásárlás után étterembe mentünk, majd rögtön vacsora után haza. Fáradtan, de elégedetten mentem aludni. Kellemes este volt, jókat nevettünk együtt.
November 13-án, csütörtökön volt az utolsó estém Németországban. Sok-sok kollegával Reutlingenbe mentünk moziba, az új James Bond film miatt volt lázban mindenki. Én nem, de gondoltam, talán már illene megnéznem életem első James Bond filmjét....mégis, csak hogy tudjam, eddig miről maradtam le. Jelentem, semmiről. Biztos velem van baj, de szerintem ez a film annyira rossz volt, hogy nem találok rá szavakat. Eztán sem leszek James Bond rajongó, az már eldőlt.

Azóta hazaértem és jelentem, nagyon jól van ez így.

Viszont itt be is fejezem a naplóírást. Letelt a 8 hét, tisztességesen "vegigrotáltam", ahogy azt várták tőlem. Nincs több külföldi kaland. Azokat a kalandokat pedig, melyek eztán itthon várnak rám, majd szóban megosztom legalább négy lelkes hallgatóval....
Pusz!