Sandy ismét elaludt, úgyhogy a fél egyből fél kettő lett. Ittunk hamar egy kávét, és felkerestünk egy templomot.

Mindenhol füstölők százai, csak úgy bódít az illatuk.

A templomban ismét nem lehet fényképezi, csak kívül. Odabenn félhomályban párnákon térdelnek (főleg nők), és egy nagy, henger alakú, ceruzatartó szerű valamiben lévő írásos pálcikákat rázogatnak. Valójában nem tesznek mást, mint jósolnak maguknak. Ez az ő vallásuk része. Ha van egy kérdésük a jövőre nézve, vagy egy megoldatlan probléma, egy elvarratlan szál, elmennek a templomba és a pálcikák segítségével kapnak választ. Gondoltam egy életem, egy halálom, most megtudom a jövőmet, és már indultam is a pálcikás dobozért, de Sandy olyan rémülten nézett rám, hogy meggondoltam magam. Valahol sajnálom, kíváncsi lettem volna, hogy a kínai pálcikák szerint hogy alakul az életem. :)
Ehelyett továbbálltunk, de még mielőtt elmentünk volna, gyorsan gyújtottam füstölőt (külön egyet Ancsapajtásnak, mert ugye mondanom sem kell, szerencsét hoz). Aztán, mondván ez egy szent hely, itt biztos nem árulnak ál-szerencsehozó holmit :), gyorsan bevásároltam, reményeim szerint innentől fogva a kollega minden kívánsága teljesülni fog!
Az utunk a partra vezetett. Olyan csodálatos, szikrázó napsütés volt és 30 fok körüli hőmérséklet, ennél ideálisabbat nem is tudtam volna elképzelni, hacsak nem azt, hogy mondjuk nálam van a fürdőruhám is. Igazából anélkül is istenien éreztem magam. Imádom a tengert, a napfényt, a forró homokot és a jéghideg, friss mangódzsúzt! Elragadtatásomban és még a pénteki este hangulatában elénekeltem Sandy-nek a vamos a la playa-t, de neki énekelhettem volna akár a boci, boci tarkát is, mint utóbb rájöttem.:)
Vicces lehettem neki, aki ott él a tenger mellett, de soha nem ment a partra fürdés, vagy napozás céljából. Én meg lekaptam a papucsom és belegázoltam a vízbe, és csak bámultam a tengert, a tájat, a hajókat, a messzeséget.

Olyan kellemes volt a víz, legszívesebben kerítettem volna magamnak egy fürdőruhát, de akkor mit csinálok Sandy-vel?

Így is aranyos volt, elsétált velem vagy négy különböző öbölhöz és türelmesen végigvárta, amíg kigyönyörködöm magam. Ill. ha végigvárta volna, még most is ott lennénk, de nem akartam visszaélni a türelmével. Gondoltam majd visszamegyek egyedül vasárnap, de persze vasárnap megint szomorkásabbra fordult az idő, így az egész napos lustálkodós-olvasós-tévézős-szobából ki sem mozdulós programot választottam. Nincs mese, itt az ősz, rapszódikusabb az időjárás, ma is csak 27 fok van.:)
Megvártuk a naplementét,


tekeregtünk a Stanley market bazársorán,

vacsoráztunk egy nagyon régi, 10 éves (!) kínai étteremben.

Fúúú, apám, ha visszagondolok arra, hogy mit finnyákoltam 4 hete! Most meg olyan helyen vacsoráztam, ahol ragad minden, nem lehet jóformán leülni, az embernek nincs nagyobb helye, mint 40 cm, sorban ülsz az asztalnál vad idegenekkel, mint a madarak, foggggalmad nincs, mit raknak eléd, gondolod, azért a kezed nem ártana megmosni, ezért megkérded, hol a mosdó, ők meglepődnek, erre aztán te is, majd mutogatnak hátrafelé. Elindulsz. Átmész a konyhán, várod, hogy kizavarjanak, de nem szólnak rád. Látod, ahogy készül a vacsid.:) Mész tovább, mert újabb kérdésedre csak intenek, hogy menj tovább. Jön a raktár, ahol olyan kupleráj van, hogy inkább becsukod a szemed. A feldolgozásra váró csirke simán rá van dobva a mosatlan edényre, nem számít. Végre találsz valami mosdószerűt a raktárban, de olyan nagy a dzsuva, hogy képtelenségnek tartod, hogy ez az lenne. És az. És a férfi wc-nek nincs ajtaja, ergo lazán elsétálsz a magán épp könnyítő férfi mellett. És megvan! Egy balkáni álló wc. Ahol áll is minden. Benne, mellette, előtte. És ezek után jó étvágyat! És ettem és ízlett. Na erre varrjatok gombot!

2 megjegyzés:
Nagyon kemény csajszi lettél! Már csak amit leírtál, annak alapján is megfontolás tárgyává tettem, hogy meg akarom-e enni a túrógombócaimat... Szerintem gyorsan felejteni kezdek és megeszem.... Na, most lehet,hogy a túrógombóccal meg honvágyat okoztam Nálad?
Egyébként elég tiszta lenne ott a tenger fürdéshez?
Honvágy már nincs, maradok. A túrógombóc amúgy sem villanyoz fel.
A tenger szuper és tiszta is, remélem még fürödhetek benne.
Megjegyzés küldése