Nagy kaland

Helló!

Nem is tudom, hogy kezdjem. Azt hittem, az egész kalandban az írás lesz a legkönnyebb, de tévedtem. Bár tény, hogy számomra még mindig egyszerűbb a billentyűket megtalálni a számítógépen, mint mondjuk egy blogot létrehozni. De erre majd később visszatérek.
Lényeg, hogy szeptemberben utazom Hong-Kongba. Hogy kerülök oda? Job rotation. Ennyire egyszerű. Bár amikor megtudtam, egy stuttgarti ír kocsma bárszékén ücsörögve, kilkennyt kortyolgatva, épp túl a paddy's burgeren, de még a brownies előtt, na hát akkor erősen meg kellett kapaszkodnom, mert majd' leszédültem. A kijelentést egy olyan kérdés előzte meg, hogy mit szólnék egy ilyen lehetőséghez. Erre én annyit feleltem, hogy nem mondanék nemet. Ok, akkor ősszel 10 hétre megyek Hong-Kongba. Megfordult velem a világ. Biztos? Akarom én ezt? Mit fogok ott enni???
Azóta biztos. És akarom is. És enni is fogok. Mert megyek és világot látok.

Kezdeti bizonytalanságom oldotta, hogy bárkivel közöltem a hírt, mindenki azt mondta, hülye lennék kihagyni. És tényleg. A blog - Ms. Shepherdnek köszönhetően - azért jött létre, hogy azokkal, akik fontosak, megoszthassam ottani élményeimet, kínlódásaimat, szerencsétlenkedéseimet és minden nevettető helyzetet, amit megélek. Legalább négy lelkes olvasóm már van. Tudom, hogy minden nap velem lesznek és így nekem is könnyebb. Elviselni a távollétet és a hiányukat.

Kiváncsi vagyok, ebből mi fog kisülni. Én a hatalmas Hong-Kongban, a magam magyar konyha központúságával, nem túl tökéletes angol nyelvtudásával, és 10 hétre össz. 20 kg-os csomagjával...hát, mal sehen, mondaná a német.

Aki akar, tartson velem.